Emlékszem, még kisiskolás voltam, iskolaszünet, egyedül voltam otthon, amikor megláttam szüleim hálószobájában azt az óriási falat, ami szinte ordította, hogy :
"Gyere, focizz itt! Rugd nekem a labdát!"
Rohantam hát, kerestem egy labdát és bele is kezdtem. Oltári volt, egy igazi focimeccsen éreztem magam, beleizzadtam a játékba, "és egy remek passz, kapáslövés, bomba góóóóóóóól" kiabáltam. Sajnos itt rosszra fordult a történet, lassítva láttam magam előtt, amint a labda közelít az éjjeliszekrényen lévő lámpa felé, ugrottam én utána, hogy elkapom röptében, de már akkor ripityára tört mikor a labda hozzáért, én meg ekkor még a szoba másik felében voltam.
Mikor jóanyám hazaért, próbáltam én terkózni, hogy "a szobámban ültem, csörömpölést hallottam, átmentem, és le volt esve, nem tudom mi történt!?", de sajnos ő nem volt ennyire megértő, mint ez az anyuka, a Kika új, 35. születésnapi reklámjában.

Az emberek szeretnek alkotni, építeni. Ezeknél talán csak egy dolgot szeretnek jobban: ROMBOLNI, ez ősidők óta így van.

Nyílvánvalóan abszurd a reklám, de legalább nem próbálják elhitetni azt, hogy "Eredeti riport", minden egyes másodperce egy komédia, még mindig jókat derülök rajta, ha látom.

A két srácnak nincs nagy szerepe, de a mamát érdemes figyelni, rendkívül jó színészi teljesítmény. Minden mozdulata, sőt az arcának minden rezzenése abszolult a reklámba illik.

Volt már szerencsém reklámforgatásokhoz, láttam hányszor kell felvenni egy-egy jelenetet. Kíváncsi volnék, ehhez a reklámhoz hány vázára, lámpára, csillárra, és pohárkészletre volt szükség.